Utóbbi időben sokan kerestek ásott kút javítása, tisztítása ügyében. Ásott kutak sok esetben több tíz évvel ezelőtt készültek, nem a mai nagy (csőbúvár) szivattyúkkal való vízkitermelésre, melyek sok esetben 60-120 liter/perc vízhozammal működnek.
Ásott gyűrűs kút elkészítésének “tudománya” régi időkre nyúlik vissza. Ezen kutak elkészítésekor még nem léteztek nagy teljesítményű szivattyúk, sőt sok helyen elektromos áram sem volt. Kútásáskor sok esetben a dolgozók csak saját magukra számíthattak, komolyabb gépekre, berendezésekre, szivattyúkra nem.
Kútásási technológia úgy nézett ki, hogy kiástak egy gödröt amelynek az oldala még stabil volt. Általában “kútfúró háromláb” -ra szerelt csiga segítségével helyezték el a gyűrűs térben az első beton kútgyűrűt vágóéllel, majd rakosgatták rá a többi gyűrűt a felszínig. Ezt követően a gyűrűk köré gyöngykavicsot szórtak, hogy a gyűrű széle ne tapadjon fel a homokos, agyagos lyukfalra, majd az alsó gyűrű vágóéle alatt elkezdték mélyíteni a lyukat. A kút fölé állított háromláb, és csiga segítségével húzták fel vödörben a földet, és tették rá a többi gyűrűt.
Gyűrűs kút építésére nagyon kedvező volt az aszályos időszak, mert akkor a talajvíz szintje alacsonyabb volt, így az év többi időszakában bővízű kút lett. Amelyik kút csapadékos időben magas talajvízszintnél készült az aszályos időben csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem volt használható, mert kiszáradt. Gondoljunk itt a Duna vízszintjének 6-8 méteres ingadozására. Akinek áradáskor ásták a kútját annak alacsony vízállásnál nem volt vize.
A kutakat átadáskor jól kimerték, jobb esetben valami szivattyúval tisztították le.
Ezen kutakból anno a tulajdonosok sok esetben vödörrel, kis kézi szivattyúkkal, majd kicsi teljesítményű elektromos szivattyúkkal termelték a vizet.
Most érkezett el az az idő, amikor az 50-60 évvel ezelőtt a napi 5 -15 vödör víz kivételére szánt kutakba nagy teljesítményű (csőbúvár) szivattyúkat építenek be, és amikor kerti locsolásra a kitermelt víz nem elég.
Az elmúlt 50-60 év technikáját (kútját) akarjuk összeházasítani a jelen kor vízkitermelési igényeivel, ami néha elég nehéz!
Sajnos tudomásul kell venni, hogy ezen kutak nem a nagy mennyiségű vízkivételre készültek, hanem sok esetben a vödrözős vízkivételre.
Gyűrűs, ásott kutak a mai napig készülnek, de általában olyan helyeken ahol gyenge a vízadó réteg. A gyűrűs kút előnye ezeken a területeken, hogy nagyobb a tároló (puffer) kapacitása, és ha összegyűlik 1-2 méter víz (800-1500 liter), akkor az egyszeri öntözésre használható. A fúrt kutakban 2 méter vízoszlop átmérőtől függően 40-100 liter. Gyenge vízadó képességű területeken az ásott gyűrűs kút “életképesebb”, mint egy fúrt kút.
Természetesen a mai készülnek gyűrűs kutak jó vízadó képességű területen is, ahol nagy vízkivételt terveznek. Dunai kavicsteraszon akár 2-5 m³/perc, de nagyobb vízhozamú kutak is készülhetnek.
Sokan elkövetik/elkövették azt a hibát, hogy az ásott kútjukat szikkasztónak, ill. emésztőgödörnek használták. Ezen lyukak (kutak) menthetetlenek, sajnos tisztításuk nem valósítható meg. Szikkasztó esetében a nagy mennyiségű, és a vízadó rétegbe beszivárgott apró por eltömi a víz útját, emésztő esetén pedig a kiszivárgott zsír, és egyéb anyagok, pl. mosószer, vegyszer, stb. nem engedi a vizet a kút felé. Ezen “kutak” emésztők beltartalmát ki kell üríteni, és a “kutat” tömedékelési tervben előírt módon meg kell szüntetni. Megjegyzem, hogy az emésztő tartalma a vízadó rétegbe szivárgott el, ami a felszín alatti vizek szennyezéséhez vezet(ett)!
Karbantartás: Mint minden kút az ásott kutat is néha (igénybevételtől, kialakítástól, vízadó rétegtől függően, stb) tisztítani kell.
Ezen tisztítás végezhető puszta emberi erővel. A szakember lemegy a kútba, és erre alkalmas eszközökkel (lapát, vödör, kútfúró háromláb, csörlő, segítő személy, stb.) és felszínre hozza a kút aljáról a hordalékot. Veszélyes művelet, a kútgyűrűk bármikor megcsúszhatnak, és a lent dolgozó szakember akár az életét is veszítheti.
Gépi tisztítás során egy markoló kanállal lenyúlnak a kút aljára, és felmarkolják a hordalékot.
Kutat tisztítani minden esetben csak az alsó kútgyűrű aljáig lehet, de nagyon kell figyelni az esetleges homok, kavics betörésre.
Mindkét esetben ha az alsó kútgyűrű alja nem éri el a vízzáró (vízrekesztő) agyag feküt, akkor esetlegesen a betétgyűrű elhelyezésére kerülhet sor. Ez nagy szakértelmet, és szerszámozottságot igénylő, és nem könnyű feladat.
Tisztítás után, ha nem történik meg a kút mélyítése, és az alsó gyűrű nincs “ráültetve” a vízzáró pl. agyag rétegre akkor a kút alját le kell(ene) súlyozni. Ez azt jelenti, hogy kulékavicsot, majd fölé egyre kisebb szemcseméretű mosott szűrőkavicsot kell rakni, majd az egészet beton (járó)lapokkal kell fedni, súlyozni. Ez a súly, ill. szűrő biztosítja, hogy a használat során kevesebb hordalék jusson be a kútba, így növelve a kút élettartamát. Ezen súlyozás “vastagsága” függ a vízadó rétegtől, valamint a kút talpmélységétől. Sok esetben a kút tisztításához búvárfelszerelés szükséges.
Ne feledjük el azt sem, hogy a kútásásra vonatkoznak bizonyos szabályok. Mint minden kút ez is engedély-, és bejelentés köteles. A kútásó szakembernek rendelkeznie kell a 101/2007. KvVM. rendeletben meghatározott képesítéssel. Ezen felül a munkálatok során be kell tartani a Munkavédelmi törvény, valamint a 24/2007. KvVM. rendelet (Vízügyi Biztonsági Szabályzat) ide vonatkozó szabályait is. (érdemes elolvasni!)
Ásott kutak javítása, mélyítése, átalakítása fúrt kúttá: Olyan helyen ahol a vízadó réteg kavicsos (pl. Budapest Duna melletti területei, III., IV., XIII., V.,VI., XXI., XXII. kerület egy része) és az alsó gyűrű nincs az agyag feküre ültetve, tehát van még kavicsréteg az alsó gyűrű alatt ott megoldható, hogy a kútba belefúrunk, és 125 mm. átmérőjű csőkúttá alakítjuk át. A munkálatok alatt stabil, elmozdulás ellen biztosított fa trepnivel fedjük le a kutat.
Ásott kút belefúrásos javítása előtti állapot Óbuda. Tomikút.
Ásott kút belefúrásos javítása Budapest III. kerület, Óbuda, Kútfúrás, kútjavítás, Tomikút.
Ásott kutak nagyobb “testvére” az aknakút.
Ezeket a kutakat 3-6 méter átmérő jellemzi, a régi időkből több ilyen kút is maradt ránk. Sajnos a tulajdonosok nagyon nem törődnek velük, állapotuk elhanyagolt. Építsük speciális szakértelmet, gépeket igényel, kivitelezési, és karbantartási költsége nagyon magas. Aknakutak karbantartásához általában ipari búvár közreműködése szükséges.
Elhanyagolt, részben menthetetlen aknakutakól pár kép az érdekesség miatt:
3 méter átmérőjű aknakút életveszélyes állapotban.
Aknakút fedelének belső merevítése.
Aknakút amiben a szemét úszik.
Aknakút ami talán jobb állapotban van.